(Kép: Marics Lajos, Nagydém)

A sírkert Google térképen >>

A családi sírbolt jelenlegi formáját 2008-ban, az Ihász Lajos halálának 100. évfordulójára időzített felújítás során nyerte el. Ekkor megtisztították a síremlékeket, s elkészült a téglából rakott mellvéd. A költségeket az időközben a leszármazottak által létrehozott Jókay Alapítvány állta. 2017-ben, a reformáció 500. évfordulója alkalmából, Ihász Lajos egyházkerületi felügyelőre tekintettel a sírkertet bekapcsoltuk az evangélikus egyház által kijelölt Evangélikus Reformációi Emlékút állomásai közé. A Reformáció Emlékbizottság anyagi támogatásának köszönhetően a közút mellé útbaigazító táblát, a sírbolthoz pihenőpadot és tájékoztató

(A kép még a 2008-as felújítás előtti állapotot mutatja)

Limberger Terézia, Artner Lajosné (Sopron, 1787. május 1. - Hathalom, 1869. április 21.) Ihász Lajos apjának, Imrének az anyósa. Férje, Artner Lajos soproni városi főügyész, a soproni evangélikus gyülekezet konventjének elnöke, a soproni felső egyházmegye felügyelője, későbbi országos törvényszéki tanácsos volt, aki 1849-ben ideiglenesen a főbírói tisztet is ellátta, amíg a rendes főbíró az országgyűlésben képviselte a várost.

Artner Katalin Karolina, Ihász Imréné (Sopron, 1816. szeptember 13. - Hathalom, 1877. február 11.). Ihász Lajos anyja, Ihász Imre második felesége. A soproni leányneveldében együtt tanult Ihász Imre húgával, Erzsébettel, akivel barátságot is kötött. Vélhetően ez az ismeretség alapozta meg a házasságát Ihász Imrével.

ihászi Ihász Imre (Nagydém, 1803. szeptember 3. - Hathalom, 1885. február 24.) Ihász Lajos apja. Hathalmi és lőrintei nagybirtokos, Kossuth emigrációbeli titkárának, Ihász Dánielnek testvérbátyja. Virilis törvényhatósági bizottsági tag Veszprém vármegyében. Lajos bátyja halála után átvette a bakonytamási evangélikus egyházközség felügyelőségét. Jelentős adományokkal járult hozzá a templom újjáépítéséhez, és orgonája megvásárlásához. Első felesége, Stettner Johanna szintén soproni származású volt.

(Erős Erika felvétele, 2017)

ÁLDASSÉK A JÓK EMLÉKE ÖRÖKKÉ. Itt nyugszik az Urban Ihászi IHÁSZ LAJOS, a dunántuli ág. evang egyházkerületnek kilencz éven át volt felügyelője, főrendházi tag, Ferencz József rend lovagja, nagybirtokos, Veszprém megye bizottsági tagja: Kinek Teremtőjéhez - fájdalom oly igen korán visszatért Lelke: honáért, vallásáért való áldozatkészségben lelte legfőbb gyönyörűségét s a magasztos eszmék megvalósíthatásáért lángolva állott őrt a jó ügyek boldogulhatása fölött. Elmultát gyászolják: mély bánatba borult hű hitvese: özv. IHÁSZ LAJOSNÉ sz. JÓKAY ETELKA és szeretett, hálás nevelt fia: JÓKAY IHÁSZ MIKLÓS MÓRICZ valamint minden Igazak, kik az ő jóságát ismerék. Született: MDCCCL Junius 12-én. Meghalt MCMVIII December 6-án. Három évtizedes bánatos özvegység után követte Őt a halálba özv. IHÁSZ LAJOSNÉ sz. Ásvai JÓKAY ETELKA, a szeretet és jóság valódi megtestesülése. Született MDCCCLII Október 22-én Meghalt MCMXXXIX július 19-én. Emléke örökké áldott marad.

(Ihász Lajos életrajzát lásd: Arcképek menü)

(Erős Erika felvétele, 2017)

ásvai Jókay Móric Ferenc (Ekel, 1859. október 5. - Budapest, 1895. március 6.) pénzügyminisztériumi osztálytanácsos. Jókai Mór unokaöccse, Jókay Károly fiatalabbik fia. A pápai református kollégiumban tanult, de - hogy bátorodjék a világban - szülei az utolsó két középiskolai tanévre Kolozsvárra küldték. Itt Hegedüs István, a kollégium tanára, későbbi irodalomtörténész pártfogolta. Érettségi után a fővárosba került, jogot tanult. A Pénzügyminisztériumba személyesen Tisza Kálmán hívására ment a nyolcvanas években, amikor a miniszterelnökség mellett ideiglenesen e tárcát is ő irányította. Fogalmazóként kezdett, majd miniszteri titkár, végül a Dohány- és Lottójövedék Ügyosztály vezetője lett. Tisza nagyon jó véleménnyel volt az "ifjabbik" Jókay Móricról, egyik nyáron több napig is vendégül látta geszti birtokán. Jókay Móric tartalékos hadnagyként részt vett Bosznia okkupációjában, de olyan sportteljesítmény is a nevéhez fűződik, mint egy másodmagával végrehajtott dunai evezés Budapesttől Passauig. Egy hasi műtétet követően fiatalon halt meg.

mezőmadarassi Madarassy Róza Karolina, ifjabb Jókay Mórné (Kecskemét, 1869. március 14. - Budapest, 1898. február 2.) A Meteorológiai és Földmágnességi Intézet egykori nagy hírű igazgatójának, Konkoly-Thege Miklós ógyallai csillagásznak a fogadott lánya. Konkoly-Thegéék gyermekei meghaltak, így Rózát nevelték saját gyermekükként, aki a feleségnek, Madarassy Erzsébetnek unokahúga volt. Halálát az anyakönyv szerint tüdő- és bélgümőkór okozta. Előbbin TBC-t kell értenünk.

A házaspárt eredetileg az akkori Kerepesi úti temetőbe temették, hamvaikat csak azután szállították Hathalomra, hogy Ihászék 1898-ban örökbefogadták árvájukat, Jókay Miklós Móricot.

(A kép még a 2008-as felújítás előtti állapotot mutatja)

Jókay-Ihász Lajos életrajzát lásd: Arcképek menü

Jókay-Ihász Miklós Móric (Budapest, 1925. május 8. - Mainz-Hechtsheim, 1945. augusztus 6.) Jókay-Ihász Miklós és Szoboszlay-Papp Erzsébet középső fia. A gimnáziumot Sárospatakon és Pápán végezte, majd mérnökhallgató lett a Műegyetemen. 1944 nyarán gyakornokként dolgozott az ajkai bányában, ahol nagy szerepe volt egy vízbetörés megszüntetésében. A II. világháborúban önkéntes katonaként szolgált, francia hadifogságba került, ahol már a háború befejeződése után szenvedett éhhalált.

Szoboszlay-Papp Erzsébet, Jókay-Ihász Miklósné (Debrecen, 1895. július 7. - Fort Wayne, Indiana, 1975. október 3.) Szoboszlay(-Papp) Sándor királyi törvényszéki bíró és Tüdős Erzsébet (Debrecen, Péterfia u. 31., később Rákóczi u. 52.) lánya, Szoboszlai Pap István 1825-ben országgyűlési lelkipásztor, későbbi tiszántúli református püspök dédunokahúga. 1923. március 17-én szülővárosában kötött házasságot Jókay-Ihász Miklóssal, aki a pallagi Gazdasági Akadémia hallgatójaként került Debrecenbe. A világháború, birtokaik elvétele után Pápán töltötte özvegy éveit, az államosításig a református nőnevelő intézet internátusának konyhavezetőjeként dolgozott. Végül 1956-ban Lajos és Sándor fia után az Egyesült Államokba disszidált.

Szoboszlay-Papp Irén, Csanak Jánosné (Debrecen, 1898. november 3. - Fort Wayne, Indiana, 1977. február 12. ) Szoboszlay(-Papp) Sándor királyi törvényszéki bíró és Tüdős Erzsébet (Debrecen, Péterfia u. 31., később Rákóczi u. 52.) lánya, Szoboszlai Pap István, 1825-ben országgyűlési lelkipásztor, későbbi tiszántúli református püspök dédunokahúga. 1923. január 6-án kötött házasságot ifj. Csanak János (1898-1943, Debrecen, Piac u. 28.) földbirtokossal.

Apósát, id. Csanak Jánost (1862-1927) az 1909-es időközi választásokon Debrecen III. kerület országgyűlési képviselőjének választották a Függetlenségi és 48-as (Justh) Párt színeiben. Az ő édesapja, Csanak József (1820-1900, Debrecen, Piac u. 51.) fűszer, csemege és gyarmatáru nagykereskedő, malomigazgató Debrecen 19. századi történetének talán legnagyobb üzletembere és mecénása volt. A "debreceni arany ember"-ként is emlegetik.  A város számos kulturális, társadalmi, egyházi, gazdasági és emberbaráti szervezetének vezető tisztviselője. Ő építtette a Csokonai Színház megépülte előtti ideiglenes színházépületet, nevéhez fűződik a nagytemplom és a kollégium közötti emlékkert létrehozása, valamint a Csokonai-szobor felállítása is. Lakóhelye mellett támogatta szülőföldjét, Derecskét, s az Akadémia palotájának megépítésére főurakat megszégyenítő nagyságú összeget adományozott.  A 20. századi Jókay-Csanak atyafiságnak kuriózuma, hogy már a generációkkal korábbi családtagok is kapcsolatba kerültek egymással: ugyanis éppen Csanak József volt szállásadója Jókai Mórnak és feleségének, amikor Laborfalvi Róza az 1880-as évek elején pályájának 50 éves jubileuma alkalmából Debrecenben is fellépett. A Nagyerdőn ma utca őrzi nevét, emlékét.