Hathalmi Anziksz
Egy sokoróaljai puszta nevezetességei

Egy sírkápolna históriája

Huszár János

A szép kis kápolna Pápa közelében, Hathalommajor parányi temetőjében állt kiemelkedő helyen, alatta tágas kripta fogadta magába az örökre elköltözötteket. Kecses, kedves építmény volt, nemes anyagokból alkották meg. Tornyában harangocska szólalt meg, ha temettek, vagy istentiszteletet tartottak benne. Délről a Magas-Bakony hegyei tekintettek le rá, északkeletről a településnek nevet adó, történelmi emlékeket őrző hat őskori halom őrködött felette.

A kápolnácskát Ihász Dániel 48-as honvéd ezredes testvére, Hathalom és környéke földbirtokosa építette családja számára, maga is ide temetkezett feleségével együtt. Tőle örökölte fia, nemes ihászi Ihász Lajos, aki Jókai Mór testvérének, Károlynak a leányát, ásvay Jókai Etelkát vette feleségül. A nagy regényíró és családjának tagjai szívesen látott vendégek voltak Hathalmon, s minden látogatáskor felkeresték a kápolnát is. Gyakran tartózkodott itt a háziasszony testvéröccse, ifjú Jókay Mór, aki mint minisztériumi főtisztviselő Pesten élt feleségével és Miklós fiával együtt.

A sors kegyetlen!

Nemcsak ifjú Jókay Mór halt meg aránylag fiatalon, hanem hitvese is. Mindkettőjüket Pesten temették el. Jókay Etelkáék, miután nem volt gyermekük, örökbe fogadták az árvaságra jutott fiút, s a férj, Ihász Lajos végrendeletileg általános és teljes örökösévé tette meg őt.

Így lett ifjú Jókay Mór fia idővel, Ihász Lajos halála után nevelőapja nevét is felvéve Jókay Ihász Miklósként földesúr, Hathalom birtokosa, felsőházi tag.

A fiatalember, aki közben jogi végzettséget szerzett, igazi mintagazdaságot örökölt, melyben a cselédek és más alkalmazottak jobb körülmények között éltek, mint a közeli községek gazdálkodói. Az új földesúr közéleti szerepet is vállalt, az Országházban harcolt a magyar mezőgazdaság korszerűsítéséért, s egyházmegyei főgondnokként is ismertté tette nevét.

Nem feledkezett meg fiúi kötelességéről sem, a zajos világvárossá váló Budapestről az idilli szépségű, csendes, meghitt hathalmi temetőbe hozatta el szülei hamvait, s a kedves családi sírkápolna kriptájában helyeztette őket örök nyugalomra. 1939-ben ide tért meg férje mellé dr. Jókay Ihász Miklós nagynénje és egyben nevelőanyja, Ihászné Jókay Etelka is.

A pápai Jókai Kör népes küldöttsége egyik kulturális őrjárata során részt vett 1991. március 15-én Nagydém honismereti köre által szervezett szép ünnepélyen, majd a falubeliekkel együtt felkereste a közelben fekvő hathalmi temetőt.

Itt döbbenetes látványban volt részük.

A temetői kápolna helyén törmelékdomb emelkedett, melyet fű és vad bokrok nőttek be. A felállított három sírkőből kettő a földön feküdt, a környéket pedig tüskés bozót lepte el.

A kripta nyitva volt, padlóját törmelék és az esők által behordott föld borította, rajta fémkoporsók és emberi csontok hevertek. Összegázolt koporsófedelet és csontmaradványokat kívül is lehetett találni a bozótosban.

A Jókai Kör kezdeményezésére megindult a helyreállítás.

Miután a kripta belsejében a nagydémi honismereti kör rendet teremtett, az állami gazdaság gici kerületvezetősége a bozótot kiirtatta, a kriptát lezáratta, lejáratát megszüntette, a ledőlt sírköveket felállíttatta.

Néhány hónap múlva a nagydémi honismereti közösség tagjai Marics Lajos polgármester vezetésével ismét munkához láttak. Az újra sarjadó bokrokat gyökerestől kiemelték, az egykori kápolna alapfalait körben feltárták, a három síremléket újjáteremtették, feliratait rekonstruálták. Közben dr. Jókay Ihász Miklós Egyesült Államokban élő fiai, Jókay Lajos élelmiszervegyész és Jókay Sándor bankszakember anyagi alapot is teremtettek a munkálatokkal kapcsolatos kiadások fedezésére.

A helyreállítás befejezése után a Jókai-utódok hálájuk jeléül a legjobb magyar írók műveiből összeállított kiskönyvtárat adományoztak Nagydém községnek.

Ennyi a történet.

És még valami. A munka során két közösség egymásra talált, kitűnő együttműködés alakult ki a pápai Jókai Kör és a nagydémi honismereti csoport között. Bizonyos, hogy ennek a jövőben is lesznek jó eredményei.

Kisalföld, 1992. május 9.

Huszár János: Múltidéző történetek Pápáról. Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 2005. 79-80.