Hathalmi Anziksz
Egy sokoróaljai puszta nevezetességei

Dombszeri M. Gy. >>                                                                                                Jókay Alapítvány >>

Névjegy


Az országot járva gyakran utazunk át olyan településeken, amelyeket hamar jellegtelennek bélyegzünk. Közönyünk miatt nem foglalkoztat a gondolat sem, hogy ítéletünk felszínességen alapul, hiszen egyetlen utca láttán még nem alkothatunk valós képet a helyi múlt mélységeiről vagy mellékutcákban lappangó építészeti értékekről. Nem érdekel bennünket, hogy tévutakon járunk, s az sem, hogy szemléletünkkel sok érdekességtől, tanulságtól, élménytől fosztjuk meg magunkat. Ilyen tompult fejjel veszünk bele az aszfaltcsík végtelenségébe, és sajgó lábbal nyomjuk a gázpedált akkor is, amikor Hathalompuszta külső házsora mellett hajtunk el. Pedig - mint sok helyütt - itt is érdemes lenne egy percre megállnunk, és okoseszközünkről elolvasnunk legalább a következőket.

Hathalom közigazgatásilag Bakonytamásihoz tartozó külterületi lakott hely Veszprém megye északkeleti csücskében, földrajzilag a Pannonhalmi/Sokorói-dombság legdélibb települése. Nevét a területén máig látható, későbronzkori temetkezési halmokról kapta. Eredetileg a bakonyi erdőispánság tartozéka, első írásos említése Hodholom alakban egy birtokadományozás kapcsán 1258-ból való. A középkorban falu, templomos hely, s névadója a nem éppen jelentéktelen Hathalmi családnak. Határában zajlott a IV. Béla halála utáni trónviszályok egyik összecsapása ("csehek elleni ütközet"). A török alatt elpusztásodott, s a falu jogállást soha többé nem nyerte már vissza. A következő időszakban birtokolta több, országosan ismert és kevésbé ismert család. A 19. században annak a szomszédos Nagydémről kirajzó Ihász családnak a birtoka, amelyből Ihász Dániel honvédezredes, Kossuth emigrációbeli titkára is kikerült. A település 1850 után az összefüggő területen elhelyezkedő Gic, Gerencsér és Csehi puszták társaságában Gic eszmei község része lett. Bakonytamásihoz 1931-ben csatolták.

A puszta életében kétségtelenül az Ihászok: Imre, de még inkább fia, Lajos birtoklása jelentette a fénykort. Ekkor írta róla Bognár Endre, a közeli Lovászpatona evangélikus lelkésze: "Hathalom olyan szép, hogy csak egy Balaton kellene hozzá a híres Bakonyaljában, s ez lenne a világ legszebb tájképe, mert minden más megvan itt, ami egy vidék fenséges szépségét emelheti." A boldog békeévek időszaka ez, ami helyi vonatkozásban azt is jelenti, hogy az óra és a perc még vette át az uralmat az ember felett. (Hathalom és a hozzá tartozó majorok - Alsó-, Közép-, Felsőrépás, Újmajor, Kővölgy, Páltelek - népe ezzel először akkor szembesült, amikor 1902-ben átadták a Pápa-Bánhida [Tatabánya] helyiérdekű vasútat "Gicz-Hathalom" állomással.) Jócskán vissza is élt ezzel a házigazda, jó magyaros vendégszeretetben részeltetve a névnapozások vagy vadászatok alkalmával idelátogatókat. Olyan emberek tették itt tiszteletüket, akik már akkor, vagy később országosan ismertek voltak/lettek: Jókai Mór, Eötvös Károly, Feszty Árpád, Hegedüs Sándor kereskedelemügyi és Popovics Sándor pénzügyminiszter, a Magyar Nemzeti Bank első elnöke; Gothard Sándor, a Magyar Motor- és Gépgyár megalapítója, "ifjabb" Jókay Móric pénzügyminisztériumi osztályvezető, Schmidt József kereskedelmi, Zsilinszky Mihály vallási, Kőnig Tivadar pénzügyi államtitkár, Gyurátz Ferenc evangélikus, Antal Géza református püspök, dr. Navratil Imre, a hazai fül-orr-gégészet kiemelkedő alakja. A külföldi vendégek közül érdemes megemlíteni az Európa-szerte ismert svéd lovászati szakírót, Carl Gustaf Wrangelt, és Adéle Opzoomert, aki A. S. C. Wallis néven fordította hollandra a magyar irodalom legjavát. 1889-től itt élt (és halt is meg) Jókai Mór testvérbátyja, Jókay Károly, és unokahúga, Váli Mari, az író életútjának fáradhatatlan krónikása.

A 20. század, ahogy az egész országot, úgy Hathalmot sem kímélte. A kedvezőtlen változásokat jól szimbolizálja a családi temetőkápolna pusztulása, s az "úrilak" minden úri jellegétől való megfosztása. Az utolsó birtokos, Jókay-Ihász Miklós a második világháború befejező évében halt meg, fiai már az Egyesült Államokat gazdagították találmányaikkal. Helyben a "győzedelmes szocializmus" időszaka következett, ami a földek államosításban, s az egyik állami gazdaság "Hathalomi Kerület"-ének megalakulásában mutatta meg magát. Ha a korabeli sajtót fellapozzuk, a sikerpropagandának megfelelően bizonyára találunk olyan cikket, amely itteni fejlődésről, fellendülésről szól. Ám annak a világnak a letűnésével, amelyben a birtokos a birtokán lakott, végérvényesen megszűnt a "gazda szeme hizlalja a jószágot" biztonsága is, s az életkörnyezetből áradó személyesség, az érte vállalt felelősség. Hathalomból az új viszonyok között valójában "gyáregység" lett, csak rubrika a termelési statisztikában.

Honlapunk a digitalizáció áldásainak bőséges felhasználásával a puszta gazdag, és lassan feledésbe merülő múltját kívánja számba venni, különösen az Ihász és Jókay-Ihász családok birtoklásának időszakára összpontosítva.

Kellemes múltidézést kívánok!

Németh Tibor

Hathalom a térképen